A gyerekekről való gondoskodás talán egyik történelmi korszakban, államban vagy közösségben nem volt általános, magától értetődő. A gyermekekkel különösen rosszul bántak az évszázadok során gyakorlatilag majd minden országban. De mindig volt egy-egy lelkes ember, aki egy kisebb csoportot maga mellé állítva felkarolta a legelesettebbeket. Árvaházak alapítói, gyermekkórházak vezetői, bábák, apácák, papok, lelkes hívő misszionáriusok ők, a gyermekvédelem hősei.

Ilyen hős volt az akkori Szombathelyen jelentős gyermekvédelmi munkát végző Gerlits Sándor is. Nem csak a gyermekekért, de a tuberkulózisos betegekért is sokat tett. Tanítóként diplomázott, Szombathelyen erdei iskolát hozott létre (mely sokáig az egyetlen magyar erdei iskola volt), és nevéhez egy árvaház alapítása-vezetése is fűződik.

Gerlits 1861-ben született Fehérgyarmaton. Katolikus tanítóképzőn végzett, és Nagyváradon dolgozott is tanítóként. 1883-ban Németgencsre (Gencsapáti) került, ahol szintén tanított. Egy évvel később nevezték ki a megyei árvaház igazgatójává, akkor még csak 23 éves volt. Az ezt követő 46 évben nem csak vezette az intézményt, de újításokat is vezetett be, és a megyei árvaellátás is az ő irányítása alatt fejlődött.

A háború során rengeteg gyermek lett árva, az ő elhelyezésük miatt bővítették az árvaházat 180 fősre. A gyermekeket nem volt könnyű ellátni, hiszen az egész országban borzalmas körülmények uralkodtak. Gerlitsnek azonban sikerült ezt is megoldania. Az árván maradt gyermekek szüleit a korszak népbetegsége, a TBC vitte el, ez ösztönözte Gerlitset arra, hogy ezzel a problémával is foglalkozzon. Titkárként dolgozott az 1902-ben alakult Tuberkulózis Ellen Védekező Vasvármegyei Egyletben (TEVVE).

Aktualitásokat, megoldandó problémákat írt cikkeiben, melyet a környéken rendszeresen közölt a sajtó.  1933. szeptember 28-én halt meg. Szombathely városa díszsírhelyet adományozott a megye egyik legjelentősebb gyermekvédelmi szakemberének.