Az egyik legszebb, de valljuk be, legnehezebb dolga a nevelőszülőknek van. Olyan gyermekeket kap(hat)nak hónapokra, vagy akár évekre, akik a Pokol legmélyebb bugyrából kerülnek otthonába, karjaiba…

Hazánkban megszámlálhatatlanul sok gyermek szenved el szüleitől testi, lelki vagy szexuális bántalmazást: olyan fenyegetettséget, melyet még egy érett felnőttnek is nehéz elhordozni, nem hogy egy magatehetetlen, ártatlan gyermeknek. Akik nevelőszülőségre szánják el magukat (el nem ismert hősök ők!), azoknak nem árt tisztában lennie a bántalmazás fajtáival, a tünetekkel, és jó, ha van türelmes, szeretetteli megoldásuk is ezekre.

A bántalmazásnak sokszor jól látható tünetei vannak: sebek, törések, zúzódások, illetve hasmenés, fejfájás, allergiák. Szintén intő jel a másokon levezetett feszültség, a hasonló korúak ütlegelése, esetleg a gátlásosság, magába fordulás, önmaga büntetése (nagyobb korban az öngyilkossági kísérletek, bandákba verődés, alkohol- vagy drogfogyasztás).

Ha ezeket felismerjük, biztosak lehetünk abban, hogy a gyermek traumatizált, és vagy testileg, vagy lelkileg, vagy szexuálisan bántalmazták.

A lelki vagy érzelmi bántalmazás tipikus esete a megszégyenítés, megalázás: akár idegen helyen, vagy mások előtt illeti a felnőtt elítélő, goromba szavakkal a gyermeket, az lelki bántalmazásnak számít! Ide sorolható még a gyermek elhagyással vagy bármely más tettel való fenyegetése, de akár a dühkitörés, trágárkodás is.

A szexuális bántalmazás mindenféle formája megengedhetetlen, még akkor is, ha a gyermek – akinek fogalma sincs, mit jelent a szexuális közeledés – látszólag beleegyezik a testi kontaktusba (még egyszer leírjuk: nem tudja, mire mond igent!) A szexuális abúzust sokszor a gyermekhez közel álló, bizalmi kapcsolatot ápoló személy (apa, nagyapa, tanár, lelkész) követi el.

A szexuális erőszak tipikus példái: a gyerek intim testrészeinek fogdosása, a gyerek előtti önkielégítés, pornográf felvételek nézésére vagy abban szereplésre való kényszerítés, szexuális cselekményekre való rábírás, behatolás. Ide tartozik még a szülő meztelenkedése, vagy a gyermeke testének zavarba ejtően történő nézegetése, valamint a szexualitására való

Testi bántalmazásnak számít a lökdösés, pofozás, rángatás, tárggyal megdobálás, bezárás, alapvető szükségletek megvonása (étel, innivaló, otthon tartózkodás), illetve egyéb veszélyeztetés. Az elhanyagolás szintén ehhez kapcsolódó, testi szükségletek elleni támadás: ha a szülő nem gondoskodik megfelelő ennivalóról, vagy nem ad inni a gyermeknek (vagyis: súlyos esetekben az éhezik és kiszárad), szintén bántalmazásnak minősül. Ugyanígy a nem megfelelő, vagy nem higiénikus ruházat, illetve fertőzött, piszkos lakásban tartás is bántalmazás!

A tünetek alapján felmérhetjük, hogy egy gyermek bántalmazott-e (tehát nem nevezhető bántalmazottnak az, aki egy-egy szülői pofont kap, bár nem helyes a magatartás, még nem nevezhető bántalmazói magatartásnak…). A bántalmazott gyermek testi megjelenésében, érzéseiben, kommunikációjának is jól megkülönböztethető ép testű és lelkű társaitól.

Kezelési, megoldási javaslatokkal egy későbbi blogbejegyzésben foglalkozunk.