Nyári szünet nevelőszülőként – hogyan tervezzük meg az előttünk álló két és fél hónapot?
A gyerekek többsége egész évben a nyári szünetet várja. A felnőttek közül viszont sokan vegyes érzésekkel gondolnak rá.
Két és fél hónap hosszú idő.
Megszűnik a megszokott napi rutin, nincs iskola, nincs óvoda vagy csak rövidebb ideig, a gyerekek több időt töltenek otthon, miközben a felnőttek jelentős része ugyanúgy dolgozik.
A nevelőszülői családokban ehhez még hozzájön, hogy sok gyermek számára a kiszámítható napirend biztonságot jelent. A hirtelen szabadság ezért nem mindig örömforrás, hanem akár feszültséget is okozhat.
Hogyan lehet felkészülni a nyárra?
1. Ne tervezzük túl!
Sok család szeretné minden napot élményekkel megtölteni. Kirándulás, strand, tábor, állatkert, programok.
A valóságban azonban a gyerekeknek szükségük van unatkozós, semmittevős napokra is.
Nem kell minden nap különlegesnek lennie.
A közös palacsintasütés, a kertben való pancsolás vagy egy esti séta ugyanúgy emlékké válhat.
2. Készítsünk nyári bakancslistát!
Érdemes a gyerekekkel együtt összeírni 10–20 dolgot, amit a nyáron szeretnének kipróbálni.
Például:
- limonádét készíteni,
- sátorozni a kertben,
- fagyizni egy új helyen,
- kavicsot festeni,
- vízibombázni,
- állatkertet látogatni,
- csillagokat nézni.
A lista nem kötelező feladat, inkább ötletgyűjtemény.
3. A rutin maradjon meg!
A nyár nem jelenti azt, hogy minden szabály megszűnik.
A rendszeres étkezés, az esti lefekvés és a napi alapvető keretek különösen fontosak azoknak a gyerekeknek, akik korábban bizonytalanságot éltek át.
A keretek biztonságot adnak.
4. Legyenek otthoni „vészhelyzeti” ötleteink!
Minden családban eljön az a nap, amikor esik az eső, mindenki unatkozik, és már délelőtt tízkor kitör a harmadik vita.
Ilyenkor jól jön egy előre elkészített lista:
- társasjáték,
- közös sütés,
- rajzverseny,
- akadálypálya,
- filmnézés,
- építőjáték,
- közös hangoskönyv.
5. Ne csak a gyerekek pihenjenek!
A nyári szünet végére sok szülő fáradtabb, mint a tanév végén volt.
Érdemes tudatosan keresni olyan időszakokat, amikor a felnőttek is feltöltődhetnek.
Egy nyugodt kávé a teraszon.
Egy esti séta.
Egy óra olvasás.
Néhány perc csend.
A gyerekeknek nem egy kimerült hősre van szükségük, hanem egy olyan felnőttre, aki saját magára is figyel.
A legfontosabb
A nyár végén a gyerekek valószínűleg nem arra fognak emlékezni, hány programon vettek részt.
Arra viszont igen, hogy volt-e idejük nevetni.
Volt-e idejük játszani.
Volt-e idejük egyszerűen csak gyereknek lenni.
És arra is, hogy volt-e valaki, aki mindebben mellettük állt.
