A gyermekvédelmi rendszer egyik legnehezebb és legérzékenyebb pillanata a kiemelés. Amikor egy gyermeket – saját biztonsága érdekében – elszakítanak a családjától, az nem pusztán jogi aktus. Ez egy mély pszichés törés, amely az érzelmi biztonság, a kötődés és az identitás alapjait érinti.
A Benedetto Gyermekvédelmi Szolgálat munkatársai és nevelőszülői nap mint nap találkoznak ezzel a valósággal. De mi zajlik le valójában a gyermekben ilyenkor?
A biztonságvesztés pszichológiája
A gyermek számára a család – még ha diszfunkcionális is – az elsődleges kötődési rendszer. A kötődéselmélet alapján a gondozó személy nem csupán ellátó, hanem a világ biztonságos bázisa.
A kiemeléskor a gyermek gyakran nem azt éli meg, hogy „megmentik”, hanem azt, hogy:
elhagyták,
megbüntették,
ő rontott el valamit.
Ez a belső narratíva különösen erős lehet bántalmazott vagy elhanyagolt gyermekek esetében is. A lojalitáskonfliktus azonnal megjelenik:
„Ha megszeretem az új családot, akkor elárulom a régit?”
Az első 24 óra – akut krízisállapot
A kiemelés utáni első időszak gyakran akut stresszreakcióval jár:
sírás vagy teljes érzelmi lezárás
regresszív viselkedés (bevizelés, kapaszkodás, dadogás)
fokozott éberség, bizalmatlanság
indulati kitörések
A gyermek idegrendszere ilyenkor túlélő üzemmódban működik. A kortizolszint emelkedése, a bizonytalanság és a kontrollvesztés élménye hosszabb távon is hatással lehet az érzelemszabályozásra.
Fontos megérteni: a viselkedés ilyenkor nem „rosszaság”, hanem adaptív válasz.
Gyász akkor is, ha a család nem volt biztonságos
A kiemelés mindig veszteség.
A gyermek elveszíti:
megszokott környezetét
tárgyait
testvéreit (ha nem együtt kerülnek elhelyezésre)
napi rutinját
Ez ambivalens gyász. Lehet, hogy a családban bántalmazás történt, mégis hiányozni fog a megszokott illat, hang, tér.
A trauma egyik sajátossága, hogy a gyermek gyakran idealizálja a vér szerinti családot. Ez a belső védekezés része.
Mit él át hosszabb távon?
A kiemelést követő hetekben-hónapokban megjelenhet:
kötődési bizonytalanság
szeparációs szorongás
kontrolláló vagy elutasító magatartás
„tesztelés” – meddig maradhatok?
A gyermek tudattalan kérdése ilyenkor: „Te is el fogsz hagyni?”
A stabil, kiszámítható nevelőszülői jelenlét kulcsfontosságú. Nem az azonnali szeretet, hanem a következetes biztonság ad gyógyító keretet.
A nevelőszülő szerepe a stabilizációban
A Benedetto Gyermekvédelmi Szolgálat szemlélete szerint a nevelőszülő nem „helyettes szülő”, hanem biztonságot nyújtó gondozó, aki:
strukturált napirendet biztosít
érzelmileg validálja a gyermek érzéseit
nem minősíti a vér szerinti családot
támogatja a kapcsolattartást
A gyermek akkor tud újra kötődni, ha nem kell választania a múlt és a jelen között.
Mit segíthet a rendszer?
A traumaérzékeny megközelítés alapelvei:
Előrejelzés és informálás a gyermek számára (életkorának megfelelően)
Ismerős tárgyak, átmeneti tárgy biztosítása
Testvérek együtt tartása, ha lehetséges
Szakmai kísérés (pszichológus, fejlesztő szakember)
A nevelőszülők rendszeres támogatása és szupervíziója
A kiemelés nem egyetlen esemény, hanem folyamat. A feldolgozás hónapokat, akár éveket igényelhet.
Mi a legfontosabb üzenet?
A gyermek nem „üres lap”.
Történettel érkezik. Sebekkel érkezik. Lojalitással érkezik.
A biztonság újraépítése idő, türelem és szakmai érzékenység kérdése.
A Benedetto Gyermekvédelmi Szolgálat célja, hogy a kiemelés ne újabb trauma, hanem a gyógyulás kezdete legyen.
