A nevelőszülőség legnehezebb pillanata: amikor nincs döntési lehetőséged

A nevelőszülői hivatásban az egyik legfájóbb helyzet az, amikor a gyermek maradna – érzelmileg, lelkileg, teljes szívvel – de a rendszer másképp dönt.
A vér szerinti szülő visszakapja a gyermeket, vagy másik családba kerül örökbeadás miatt.
A nevelőszülő pedig ott marad, üres szobával, elnémult játékokkal és kimondatlan kérdésekkel.

„Tudtam, hogy el fog menni. De amikor becsukódott az ajtó mögötte, olyan volt, mintha kiszakították volna a szívem egy darabját.”

A döntések mögött emberek vannak – mindkét oldalon

A gyámhivatal, a gyermekvédelmi szakszolgálat, a bíróság, a hivatalnokok, akik próbálnak mérlegelni, papírok, iratok, szakvélemények között lavírozva.
És ott van a nevelőszülő, aki a hétköznapokban nem szakmai szempontokat lát, hanem egy gyermeket, aki az életének a része lett.

Miért fáj ennyire a búcsú, ha „tudtuk, hogy így lesz”?

• Mert a szeretet nem ideiglenes.
  A szív nem adminisztratív kategóriákban szeret.
  Ha valakit hónapokon vagy éveken át dajkáltunk, neveltünk, megvigasztaltunk, akkor kötődtünk hozzá – teljesen természetesen.

• Mert a gyermek is kötődik.
  Ő nem a rendszert látja, hanem az embert, aki minden este betakarja.

• Mert a döntés sosem csak szakmai, hanem mélyen emberi.
  A „gyermek érdeke” nem mindig mérhető határozatokban – néha csendes pillantásokban és kimondatlan vágyakban rejlik.

Nemzetközi kutatások is rámutatnak

• Írország (McElvaney, 2021):
  A hazagondozások 30%-a egy éven belül ismételt kiemeléshez vezet – vagyis a döntés nem mindig hoz stabilitást.
  Az érzelmi kötődés megszakítása gyakran további traumát okoz.

• Svédország (Nilsson & Wadsby, 2018):
  Azokban a rendszerekben, ahol a nevelőszülőket bevonják a döntési folyamatba, nagyobb arányban sikeres a gyermek visszailleszkedése, és ritkább a visszakerülés.

Mit tehet a nevelőszülő egy ilyen helyzetben?

1. Merje kimondani a fájdalmát.
   A veszteség valós, és gyászt jelent.
   Nem gyengeség, hanem a kötődés jele.

2. Kérjen segítséget – szupervíziót, lelki támogatást.
   Nem kell egyedül hordozni.

3. Őrizze meg a kapcsolatot, ha lehetséges.
   Egy levél, egy születésnapi üzenet, egy fénykép – néha egyetlen gesztus is megtartja a hidat.

4. Tudatosítsa, hogy a szeretet nem veszhet el.
   Még ha a gyermek el is megy, az, amit kapott, benne marad.
   És az a nevelőszülő is gazdagabb marad tőle – örökre.

Egy nevelőanya vallomása

„Amikor elvitték, azt hittem, soha nem fogok újra gyereket vállalni. Aztán két év múlva kaptam egy rajzot postán. Egy ház volt rajta, benne egy nő meg egy kislány. A tetejére csak ennyit írt: Nálad voltam otthon. Akkor tudtam meg, hogy érdemes volt minden perc.”

Összegzés

A rendszer döntései papíron születnek – de a következményeik a szívekben élnek tovább.
A nevelőszülők ezekben a történetekben nem vesztesek, hanem életet adó kísérők, akik egy-egy gyermek számára a legnehezebb időben jelentették a világot.
És bár a gyerek elmehet, az, amit adtak neki, örökre vele marad. 💙