„Rossz vagyok. Ezt mondták rólam az iskolában. Otthon is. Már nem is próbálok más lenni.” – mondja egy 9 éves kisfiú, aki három különböző otthonban is megfordult, mielőtt nevelőszülőhöz került.

A címkézés hatása

A nevelt gyermekek gyakran viselkednek „nehezen kezelhetően”, ami könnyen megbélyegzéshez vezet: „rossz”, „akaratos”, „agresszív”, „lusta”.
Pedig sok esetben ez nem jellemhiba, hanem fájdalmas múltbeli tapasztalatok következménye.

Az egyik legismertebb brit tanulmány szerint a nevelt gyermekek 70%-a rendelkezik valamilyen traumatikus tapasztalattal, amely befolyásolja a viselkedését (NSPCC, 2021).

Amit egy gyerek érez, de ritkán mond el

• „Minden új ember veszélyt jelenthet.”
  A többszörösen elhagyott gyerekek nem bíznak könnyen. A kötődés félelmet kelt bennük.

• „Ha túl jól érzem magam, az csak ideiglenes lehet.”
  Sok gyermeknél a bizalom és boldogság átmeneti állapotnak tűnik – és ezt gyanakvás követi.

• „Megtanultam, hogy nem kérhetek semmit.”
  Az elhanyagolás miatt sok gyermek nem meri kifejezni szükségleteit. A visszautasítás elkerüléséhez inkább „láthatatlan” lesz.

Mit tehet a nevelőszülő?

1. Ne a viselkedést, hanem az okát nézd.
   Ha egy gyermek dühös, ellenálló, visszahúzódó – lehet, hogy ez mind túlélési stratégia.

2. Légy kiszámítható.
   A rendszeres napirend, az állandó visszajelzések és a megbízhatóság biztonságot épít.

3. Ne csak a viselkedést dicsérd – hanem a jelenlétet is.
   „Jó, hogy itt vagy.” „Szeretek veled lenni.” – ezek a mondatok gyógyítanak.

Egy gyermek szemszögéből…

„Amikor először odaköltöztem, azt hittem, max egy hónap, és mennem kell. Minden nap összecsomagoltam magamban. Aztán egyszer csak nem történt semmi. Ott maradtam. Ez volt a legfurcsább.” – egy 12 éves lány visszaemlékezése.

Összegzés

A nevelt gyermekek viselkedésének hátterében nem jellemgyengeség, hanem túlélési minta áll. Ha megértjük ezt, és türelemmel, következetességgel fordulunk feléjük, esélyt adunk nekik a gyógyulásra – és magunknak is arra, hogy valóban kapcsolódni tudjunk.