A nevelőszülőség nem egy átlagos gyereknevelési feladat. Ezek a gyerekek többszörös traumán vannak túl, fejlődésükben elmaradást mutatnak, így a nevelőszülőségre vállalkozóknak készen kell állniuk arra, hogy segítsék a gyerekek trauma feldolgozását, és segítsék behozni nekik a fejlődésbeli lemaradásukat.
Te is szíveden viseled a gyerekek sorsát? Gondolkozol azon, hogy nevelőszülő legyél?
Ez a 3 pont segíteni fog az elhatározásban!

1. Rendkívül nagy a szükség

Úton voltunk a következő barátkozásra, amikor a rádióműsorban elérkezett a hírek ideje. Változik a gyermekvédelmi törvény. A kórházban hagyott gyerekek számára 6 hét után elkezdődhet az örökbe adási folyamat. Nem kell várniuk három hónapot. Egyrészt örömmel fogadtam a hírt, hiszen gyerekek tömegei kerülhetnek így örökbefogadó szülőkhöz anélkül, hogy megjárnák a csecsemőotthont vagy nevelőszülőhöz kerülnének. Az ok, ami miatt ezt a döntést meghozták, viszont elkeserítő. Ugyanis jelenleg annyira sok gyerek van a rendszerben, hogy már nem
tudják őket elhelyezni, és jelenleg kórházi osztályok váltak “csecsemőotthonná” a helyhiány miatt.
Azok a gyerekek, akiket viszont nem hagynak el, akikről nem mondanak le, akiket bántalmazás miatt menekítenek ki a családból, és akikkel a szüleik tartják a kapcsolatot, ha van esélyük arra, hogy valaha hazavigyék, ha nincs, azok a gyerek a rendszerben maradnak, akár születésük pillanatától egészen felnőtt korukig.
Emiatt pedig hatalmas szükség van nevelőszülőkre ahhoz, hogy ne intézetben teljen a gyerekkoruk.

2. A megértés cselekvéshez vezet

Azok a fiatalok, akik intézetben élték le gyerekkorukat, sokkal magasabb arányban válnak bűnözővé, prostituálttá, hajléktalanná, illetve szenvedélybeteggé. Véleményem szerint, ha ezzel kapcsolatban lenne egy társadalmi edukáció, hogy ezek a folyamatok hogyan függenek össze egymással, egészen biztos, hogy sokkal többen vállalnák a nevelőszülőséget, mert megértenék, hogy ezeket a gyerekeket nem csak neveljük, hanem valóban megóvjuk a kriminalizációtól.

3. A nevelőszülők közössége

A nevelőszülőket valódi emberek alkotják, valós történetekkel. Ők azok, akik fél szavakból is értik egymás, akik pontosan ismerik egymás fájdalmát, és az erőt, ami mégis tovább viszi őket nap mint nap, hogy ne adják fel.
Személyes tapasztalatom, hogy a nevelőszülők megtalálják egymást, és számíthatnak egymásra. Ha sehonnan nem érkezik segítség, akkor egészen biztos lehetsz abban, hogy lesz olyan nevelőszülő társ, aki viszont segíteni fog, megválaszolja a kérdést, amit esetleg a tanácsadód sem tud megválaszolni. A nevelőszülőség egy sorsközösség is egyben. Emberek közössége, akik hétköznapi hősök, és bár sokszor nem látják, de minden nap véghez visznek valamit, amire más azt mondta: lehetetlen.