Akinek több gyermeke van (vagy, akinek eddig nem volt, és “egyszer csak” lesz), az tudja, hogy mennyi minden megváltozik csak azzal, hogy egy segítségre szoruló kis élőlény kerül a házba. 

Nem lesz szabad kezünk. Az éhségünk, fáradtságunk és minden más fizikai vagy érzelmi szükségletünk másodlagos lesz (nem csak egy hétvégére, egy egész életre!). Megváltozik a kapcsolatunk a külvilággal (már nem tarthat fel az idős postás a legfrissebb pecás anekdotáival, mert ideje megetetni a babát)… és a családon belüli dinamika is változik (a kisgyerek hirtelen nagytesó lesz, ha tetszik ez neki, ha nem… és általában nem).

Egy gyermek érkezésével megmozdul egy hegy. Idő, fizikai szükséglet, mentális egészség, szociális kapcsolatok… mind-mind süllyednek vagy emelkednek. Micsoda tektonika! Mindez egy új élet miatt.

Nincs ez másként akkor sem, ha egy nevelőcsaládba érkezik új tag. Mozdul a hegy, csak talán nagyobb erővel – hiszen a traumákon, tragédiákon és fájdalmakon átbukdácsoló kisgyermek nagyobb erőket, időt és akár pénzügyi forrásokat mozdít meg.

Ennek ellenére megéri beindítani a lavinát, a hegyomlást, az elfojtott patakokat folyásra bírni… (bátran vállalni és merni szeretni…), mert az élet akkor igazán szép, ha mozdul, alakul, formál.