Terápia – jó, de mikor, és hogyan?

A bántalmazott gyermek bizalmatlan a külvilággal szemben, de nem bízik önmagában sem, és abban a hamis illúzióban él, hogy amit átélt, az „nem lehet igaz”, és azt reméli, hogy talán nem is történt meg.

Nevelőszülőként akár egy ilyen feladattal is szembe kell néznünk: hogy egy efféle abúzust átélt gyermeket eljuttassunk a megfelelő terápiára. Egy ilyen gyermekek esetén mindig személyes, és nem csoportos, főleg a feldolgozási folyamat elején. A terápia során vannak olyan irányelvek, melyeket a siker érdekében be kell tartani. Összegyűjtöttük a legfontosabbakat, hogy nevelőszülőként figyelemmel kísérhessük a gyermek terápiájának történéseit.

1. A legfontosabb dolog mindig szem előtt tartani: a bántalmazott gyermek áldozat. Lehet, hogy nem látszik rajta, hogy kihasználták, és a „mindennapi életben” szorong, vagy éppen ő is bántalmaz, de ő akkor is egy áldozat, akin segíteni kell. Sajnálatos, hogy a szexuálisan bántalmazott személyek csupán nagyon kis százaléka jut el terápiába.
2. A gyermekkel történt dolgokat sosem szabad megkérdőjelezni, vagy elbagatellizálni. Ezt sem a nevelőszülő, sem egy terapeuta nem teheti meg, különben a terápia nem ér semmit, nem is érdemes elkezdeni.
3. Egy terápia során a terapeuta nem „tér a lényegre”, van, hogy hónapokig játszanak, rajzolnak, ameddig a gyermek úgy nem érzi, hogy megnyílhat, elmondhat valamit az őt ért borzalmakból. Sok esetben egy-egy játék során kérdez valamit vagy mond el egy dolgot, ami vele történt. A terapeuta figyeli ezeket a történéseket, hiszen hatalmas előrelépés ez a gyógyulási folyamatban.
4. Egy-egy terápia hónapokig is eltarthat, majd jöhet akár egy nagyobb, évekig tartó szünet. A terápia akkor folytatódik, ha a gyermek kamaszodva, vagy felnőve újra találkozik a problémával, és más aspektusból látva, újra „ránehezedik” az átélt trauma.
5. A terápia csak akkor kezdető el, ha a gyermek biztonságban van, kiemelték az eredeti, abuzív közegből. Egy nevelőszülői kapcsolat már jelenthet efféle biztonságos közeget, de mindenképpen jó megvárni, amíg a gyermek az új családi kapcsolatokat megszokja, és bízik a nevelőszülőkben annyira, hogy elinduljon a terápia felé.