Ha költözni kell…

Az amerikaiak életük során akár tíznél is több helyen élnek, egy-egy lakásban, házban akár csak néhány hónapig… Mi azonban, ha általánosítani akarunk, nem ilyenek vagyunk. A magyar nem egy költözködős nép. Ha menni kell, hát azt nagy szervezések, érzelmi és fizikai megrázkódtatások kísérik. Pláne, ha a családban már gyermekek is vannak. Új iskola, új szoba. Nem könnyű.

Nem mindenki költözik azonban önszántából. Egy családból kiragadt gyermeknek, (akinek eddig sem volt könnyű élete) különösképpen nagy dráma, ha a szülőhelyéről nevelőszülőkhöz kerül. Ha szülei veszélyeztetve, elhanyagolva nevelték is addig, a lakhelye (iskola, játszótér, kisbolt, tanár, osztálytárs…) volt élete egyetlen biztos pontja.

Ha nevelőszülőként minden traumát feledtetni vagy legalábbis kezelni nem is tudunk (ez sajnos szinte lehetetlen küldetés…), a gyermek számára néhány ötlettel segíthetünk abban, hogy a megváltozott életteret megszokja, megszeresse. (A tanácsok persze változhatnak életkortól, helyszíntől és a volt élethelyzettől függően!)

1. Segítsünk kipakolni! A költözés rituáléja bizony a tárgyak átköltöztetése, és ezt át kell élnie mindenkinek. Minimális ruháját, tárgyait nagy figyelemmel helyezzük el az új helyére!
2. Biztosítsunk saját szekrényt, mind a szobában, mind a fürdőben! Ezeket a helyeket előre ürítsük ki, tisztítsuk le. Hadd érezze: őt várták!
3. Ha új ruhákat vásárolunk neki, hagyjuk, hogy a régiekkel együtt viselje, hadd legyen meg az átmenet „régi élete” és az új között!
4. Derítsük ki, mivel játszik, vásároljunk neki olyan tipusú játékokat (jármű, plüss, színes könyv)!
5. A napi rutint ismertessük meg vele! Ügyeljünk arra, hogy semmi ne érje váratlanul, és ne hagyjunk semmit magyarázat nélkül!
6. Sétáljunk együtt a faluban/városban, meséljünk neki új lakóhelyéről! Ezt a túrát sokszor meg kell tennünk ahhoz, hogy mindent megértsen, megjegyezzen.
7. Meséljünk a „helyi arcokról”, a postás, a boltos néni, a mindig ugyanott ücsörgő hajléktalan bácsi olyan „elemek”, melyek színesítik, megtöltik tartalommal az „új életet”!
8. Kísérjük figyelemmel, hol tart a barátkozásban, beilleszkedésben! Ha nem megy, segítsünk neki, vagy kérjük ki szakember tanácsát (tanár, pszichológus, védőnő)!
9. Semmit ne erőltessünk (új szokások, ruházat, ételek, melyeket nem ismert eddig), hagyjuk, hogy a költözés traumáját a saját tempójában dolgozza fel!
10. Az első hónapokban ne hagyjuk egyedül utazni, órákra eltávolodni a háztól/lakástól, nélkülünk boltba menni vagy bármilyen szituációba keveredni, ahol eltévedhet vagy idegenek által atrocitás érheti!